A képernyőproof segítségével a későbbi nyomtatás képernyője is szimulálható. Különösen egy esetleges tükör vagy más, a nyomtatási képernyő által okozott zavaró hatások láthatók előre.
Két különböző változat lehetséges. Először is, a RIP szoftverben a nyomólemezek előállításához raszterizált és részben kilőtt 1 bites adatokat visszatáplálják a proofs szoftverbe, ahol újra összerakják, majd proofolják. Másrészt egyes proofing-rendszerek a nyomdai képernyők szimulálására is képesek, anélkül, hogy korábban szétválasztott 1 bites adatokat használnának. Ebben az esetben a képernyő szögét, a képernyő pontját és a képernyő vonalvezetését a proofing rendszerben adják meg, majd a rendszer szimulálja a nyomtatási képernyőt.
Az olyan proofing-rendszerek, mint a Kodak Approval rendszer ideálisak a féltónusos proofinghoz. Nagy felbontásuknak köszönhetően rendkívül jól tudják szimulálni a nyomtatási képernyőt, és messze felülmúlják az elterjedtebb tintasugaras rendszereket. A magas beszerzési és fogyóeszközköltségek miatt azonban az USA-n kívül nem igazán terjedtek el.
Különösen az utóbbi években a féltónusos proofok sokkal ritkábbá váltak a proofolási gyakorlatban, és ma már többnyire csak a nyomdán belüli proofokra használják őket. A szolgáltatók ma már főként a képernyő nélküli tintasugaras proofokra támaszkodnak, mivel ezek lényegesen nagyobb színterekkel rendelkeznek, és a proof költségei akár 90% alacsonyabbak az olyan rendszerekhez képest, mint a Kodak Approval. A magasabb színvonalú modern nyomdasziták és egyéb vetítési módszerek, mint például a hibrid sziták és a frekvenciamodulált sziták a 10 évvel ezelőtti nyomtatási körülményekhez képest érezhetően csökkentették a moiréhatások kockázatát is. Ma már inkább a proofok színpontosságára és a különleges színek reprodukálására, mint a féltónusok szimulációjára helyezik a hangsúlyt.